A már korábban említett hazai porcelángyár rangsorolásban (amit szerintem egyáltan nem kell megtenni, hiszen mindenkinek az a szép, ami neki tetszik) Hollóháza általában a harmadik helyre sorolódik a Herendi és a Zsolnay után, annak ellenére, hogy ez hazánk legrégebben alapított porcelángyára.
A gyár története ugyanis 1777-ben kezdődik, igaz, akkor üveggyártással kezdtek foglalkoni. 1831-ben a környékbeli bányákban kaolint találtak, ami a kőedény gyártás alapja lett.
Ebben az évben Gróf Károlyi István megalapította a gyárat. Ahogy a többi hasonló gyárral is történt, bérlőknek adták ki, akik az éppen aktuális hazai viszonyok között, hol jobban prosperáltak, hol kevésbé, de a gyár folyamatosan működött. Étkészletek, dísztányérok és figurák garmada készült ebben a gyárban is, de mindig ügyeltek arra, hogy ne csak a kiváltságosok részére legyen elérhető termék kínálatuk, és az egyszerűbb emberek mindennapjait is színesítse termékkínálatuk.
A második világháborút követően, ahogy a többi gyárat, így Hollóházát is államosították. Erről az időszakról nem tisztem véleményt alkotni, viszont ránk nézve egy biztos: innen került ki a figuráink túlnyomó hányada. Pezsgő, aktív szakasz ez a gyár életében, számtalan tervezőnek és porcelánfestőnek teret adtak, kiknek munkái a mai napig köztünk és velünk élnek.
Seregély Márta népies ihletésű női figurái vagy Káldor Aurél zenészei mind itt vannak és szerencsére szép számban megtalálhatóak a mai napig. Érdemes végignézni a mi figuráink között is, mert nagyon sok Hollóházi szépség található.
 rövid története)