Hírek, érdekességek

Kántor Sándor (Karcag, 1894. szept. 4. – Karcag, 1989. okt. 23.): Kossuth-díjas fazekasmester. 1912 márciusától decemberig dolgozott Pécsett a Zsolnay gyárban, 1920-ban kezdte a fazekasságot Karcagon használati edények gyártásával. Újjáalakította a butykosok, tálak stílusát, díszítéseit. Kántor Sándor 1953-ban az elsők között kapta meg a Népművészet Mestere címet. A Brüsszeli Világkiállításon 1958-ban figurális munkáit Grand Prix-vel jutalmazták. 1970-ben a Műcsarnok Kamaratermében rendezett gyűjteményes kiállítását Gorka Géza nyitotta meg. 1978-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Számos alkotása magyarországi köz- és magángyűjtemények mellett eljutott Angliába, Kínába, az Amerikai Egyesült Államokba. Munkáiból állandó kiállítás látható szülővárosában, Karcagon, a Kántor Sándor Fazekasházban.

Az otthonok dísze, a Herendi porcelán olyan kincs, mely méltán büszkélkedhet történelmi hagyományaival és kivételes minőségével. Ha a hazai porcelángyárakat rangsorolni kellene - bár ki merne ilyesmibe belevágni -, a Herendi mindig az első helyen tündökölt, és ez a mai napig így van.

A megfelelő ajándék kiválasztása nehéz feladat, de olykor még nehezebb megtalálni a hozzá illő csomagolást. Porcelán és kerámia tárgyaknál ez különösen igaz, hiszen ott a szépség mellett arra is kell ügyelni, hogy az ajándék egyben, törés nélkül jusson el a megajándékozotthoz. Most néhány olyan készletet mutatunk be, ahol a csomagolás gondja valamivel kisebb, mert az eredeti díszdobozukban kínáljuk őket webáruházunkban.

A porcelángyűjtés egyik hozadéka, hogy érdekel a múlt. A távoli és a közelebbi múlt egyaránt. Sokszor mikor végignézek a több száz figurámon, számtalan kérdés vetődik fel bennem, melyekre aztán keresem a válaszokat és ezzel remekül el tudok tölteni akár napokat is.

Az Iparművészeti Társulat 1935-ös kiállításán figuráival megjelent egy harmincas éveiben járó fiatal alkotó, Sinkó András. Kisplasztikái, talán a véletlen folytán, Zsolnay és Herendi porcelánokat bemutató vitrinek közé kerültek. A legjobb helyre ahhoz, hogy a figyelem középpontjába emeljen egy feltörekvő ifjú alkotót. Ez a figyelem nem is maradt el. Mattyasovszky-Zsolnay László és a gyár több vezetőjének annyira megtetszettek a munkái, hogy mind a 29 kiállított kisplasztikáját megvásárolták a pécsi gyár részére. Ezzel kezdetét vette egy nagyon szoros, több évtizedig tartó, rendkívül termékeny kapcsolat.

A már korábban említett hazai porcelángyár rangsorolásban (amit szerintem egyáltan nem kell megtenni, hiszen mindenkinek az a szép, ami neki tetszik) Hollóháza általában a harmadik helyre sorolódik a Herendi és a Zsolnay után, annak ellenére, hogy ez hazánk legrégebben alapított porcelángyára.

A pécsi gyárat 1852-ben Zsolnay Miklós alapította, és legnagyobb fiának, Ignácnak adata. Sajnos Ignác egy bohém lelkületű fiatalember volt, így a vezetése alatt a gyár nem fejlődött, mi több, hanyatlásnak indult. Az elárverezéstől mentette meg a gyárat Ignác testvére, Zsolnay Vilmos 1865-ben.